2013. március 2., szombat

Az USA császára

1819 február 14-én, a ködös Albionban megszületett Joshua Norton, John Norton és Sarah Norton gyermeke. Nem sokkal ezután a meleg sör és a tejjel felturbózott tea hazáját fájó szívvel hátrahagyva a gyerkőc és szülei kivándoroltak Dél-Afrikába, ahol hamarosan jól meg is gazdagodtak. Később az ifjú Norton férfiúvá cseperedve úgy gondolta, hogy kicsiny neki Afrika déli csücske, úgyhogy fogta a kis cókmókját meg az úgy 50 000 (akkori) amerikai dollárnyi vagyonát és átavászkodott az Egyesült Államokba.

Joshua Norton
A nyugati parton sikerült is letelepednie egy San Francisco nevű városban. Itt előbb különféle ingatlanügyletekkel tovább gyarapította amúgy sem csekély vagyonát, majd megkötötte élete üzletét: félszáz tonnányi dél-amerikai eredetű rizst vásárolt fel, amit jelentős haszonnal kívánt továbbértékesíteni a San Franciscóba akkoriban egyre nagyobb arányban betelepülő kínai és japán kolóniáknak. Nos ez a bomba üzlet valóban élete nagy döntésének bizonyult: oltári nagy bukás lett belőle, és Joshua Norton a teljes vagyonát elveszítette. Nem maradt egy petákja, akarom mondani centje sem – csak némi rizse.

A történtek miatt Norton meglehetősen nekikeseredett. Az sem igazán vigasztalta, hogy élelemre az élete hátralévő részében már nem igen lesz többé gondja, hiszen van még raktáron egy „kevéske” rizse, úgy pár tonnányi. (Úgy hírlik, hogy – érthető módon – akkor már nem kimondottan kedvelte a rizst.) Ezért hamarosan tovább is állt hát a városból. Azt, hogy az ezt követő néhány évben merre barangolt, és ezalatt mivel foglalkozott nem jegyezték fel a krónikák. Az is megeshetett tán, hogy a rizspálinka főzés rejtelmeit próbálta ellesni valahol… A viccet félretéve a lényeg, hogy miután némi pénzt összeszedett, visszatért San Franciscóba és vásárolt magának egy szerény kis lakhelyet a városban.

A mi Nortonunk azonban ekkor már nem volt a régi. A balul elsül üzlet még mindig nyomasztotta és ettől bizony egy kissé megzakkant. No nem nagyon, csak éppen annyira hogy 1859-ben kikiáltotta magát az Egyesült Államok császárának és Mexikó Protektorának. A teljes rangja így hangzott: „I. Norton, Isten kegyelméből az Egyesült Államok császára és Mexikó Protektora”. Azt, hogy Norton eme címet nagyon is komolyan gondolta, mi sem bizonyítja jobban, hogy őcsászári felsége folyamatosan rendeleteket alkotott és azokat közzé is tétette San Francisco napilapjaiban.

Az újságok szerkesztői és tulajdonosai mindehhez lelkesen asszisztáltak, hiszen egy-egy a címoldalra kikerült császári rendelet jelentősen növelte az eladási statisztikákat. San Francisco lakossága pedig valósággal falta az uralkodói kinyilatkoztatásokat. Olyannyira, hogy előfordult néha az is, hogy egy-egy napilapot újra kellett nyomni, ugyanis az abban megjelent rendelet miatt az újság aktuális számát valósággal szétkapkodták a „hű alattvalók”.

I. Norton császár természetesen mindig rangjához illő viseletben jelent meg a nyilvánosság előtt: kék katonai uniformisára vállbojtokat és aranyozott gombokat varratott, és mindehhez sétapálcát vagy esernyőt hordott. Nyilvános megjelenéseire rendszerint elkísérte két kutyája is. A városban alkalomadtán tett sétái során mindig ellenőrizte a közalkalmazottak (rendőrök, hivatalnokok, utcaseprők) munkáját, valamint néhanapján benézett a közintézményekbe is.

San Franciscót tette meg egyik rendeletében „birodalma” fővárosává, amire a város lakói roppant büszkék is voltak, de nemcsak erre, hanem a „birodalmi papírpénzre” is, amit I. Norton császáruk személyesen tervezett és készített szerény hajlékában. Ennek ellenére pénzre nem sok szüksége volt az USA császárának, ugyanis a város éttermeiben ingyen étkezhetett, és természetesen a helyi szabók, borbélyok és más szolgáltatók sem fogadtak tőle fizetséget el sohasem.

Abban a „fránya” Washingtonban – Norton gyakran emlegette így az USA valódi fővárosát – persze nem vettek tudomást a császárról. Pedig őfelsége gyakran intézett dörgedelmes hangvételű leveleket a szenátushoz a korrupció és az ország egyéb problémái miatt. I. Norton 21 évnyi uralkodása alatt egyébként három elnök követte egymást a poszton (Millard Fillmore, Franklin Pierce és James Buchanan) de a császárt egyikük sem volt hajlandó elismerni legitim uralkodóként. Ellenben a brit Viktória királynő rendszeres levelezőpartnere volt I. Nortonnak. Az akkori brazil király, II. Pedro pedig személyesen is ellátogatott az USA császárához.

A fennmaradt feljegyzések közül kiderül, hogy a őcsászári felségét sajátos ténykedése miatt csak egyszer érte komolyabb hatósági atrocitás: egy újonnan a városba érkezett rendőr letartóztatta Norton-t (mert az állítólag szóvá tette a rendőr egyenruhájának tisztaságát) és bekísérte a városi börtönbe. Hamarosan óriási botrány kerekedett az ügyből városszerte, és a rendőrfőnök valamint San Francisco főbírája személyesen látogatta meg Norton-t a cellájában, bocsánatot kérve a zöldfülű rendőr tette miatt. A császár természetesen még aznap elhagyhatta börtönét. I. Norton, a nemeslelkű uralkodó később császári kegyben részesítette az őt vegzáló rendőrt.

I. Norton császár 1880 januárjában váratlanul elhunyt. Halálhíre a napilapok címoldalán bejárta az egész USA-t. Temetésén birodalma fővárosának csaknem teljes lakossága részt vett, az üzletek és a hivatalok aznap zárva tartottak. Az utókor megőrizte emlékét, San Franciscóban a mai napig őrzik rendeleteinek gyűjteményét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése